blogbejegyzés

A 2019. december 5-i Mamik című adás

a Rádió Bézsen

A Mamik szemléletétől nem áll messze az elcsendesedés gondolata, gyakorlása, ami ilyenkor, az adventi várakozás közben talán többször felmerül bennünk. A Mamik vendége ezúttal Tariska Eszter, a jezsuita Manréza Ház munkatársa, keresztény szemlélődő lelkigyakorlat kísérő volt. Az adásban megismerkedtünk a Belső imával, a Csend kultúrájával, mely Szent Ignác Lelkigyakorlatainak szemlélődő szakasza, így készítve fel lelkünket a közeledő ünnepekre.

A műsort ITT hallgathatod meg. És íme a mese, ami az adásban elhangzott:

Egy napon Tadzsima-no-kamit fölkereste a sógun egyik testőrtisztje, s arra kérte, adjon neki vívóleckét.
– Amennyire meg tudom ítélni, magad is mestere vagy a kardnak. Még mielőtt mester-tanítvány lenne belőlünk, kérlek, áruld el nekem, melyik iskolához tartozol – mondta a mester.
– Szégyellem ugyan, de megvallom, hogy én bizony, sohasem tanultam ezt a művészetet – felelte a testőr.
– Csúfot akarsz űzni belőlem? Én a tiszteletre méltó Sógunnak magának vagyok a vívómestere, s biztos lehetsz benne, hogy az én szemem nem csal.
– Bocsánatát kérem, uram, nem akartam kétségbe vonni érdemeit, de így igaz: én nem tudok semmit.
 A makacs tagadás hallatán a vívómester elgondolkodott. Végül is így szólt:
– Ha mondod, bizonyára így van. Hanem abban bizonyos vagyok, hogy valaminek a mestere vagy, csak azt nem tudom, minek.
– Hát, ha ennyire ragaszkodik hozzá, rendben van. Valóban van egy dolog, amiben tökéletes mesternek mondhatom magam. Még kisgyerek voltam, amikor az a gondolatom támadt, hogy ha szamuráj leszek, semmilyen körülmények közt sem félhetek a haláltól. Attól kezdve szüntelenül a halál gondolatával viaskodtam, egészen néhány évvel ezelőttig. Azóta ez a gondolat teljesen megszűnt számomra. Lehetséges, hogy erre gondol?
– Éppen erre! – kiáltotta Tadzsima-no-kami. – Ezt éreztem meg benned, s nagyon örülök, hogy ítéletemben mégsem csalódtam. A kardvívásnak a legvégső titka éppen abban áll, hogy meg kell szabadulni a halál gondolatától. Tanítványok százait neveltem már erre, de még egyetlen egy sem akadt köztük, aki valóban elérte volna a kardvívás végső tökélyét. Neked nincsen szükséged vívóleckére, te már mester vagy.

Jin Mami: Gyakorolta. Gyakorolta a nem-félelmet.
Jang Mami: Ez az egyik legnehezebb dolog. A félelem nélküli élet. Megvalósítani szinte lehetetlen.
Jin Mami: A halálfélelem talán a legösztönösebb félelmünk.
Jang Mami: Nem tudod mikor van halálfélelmed. Sokszor van, hogy azt gondolod, mástól félsz, pedig halálfélelmed van.

Tariska Eszter:

Hogy lecsendesedjen a lélek, ez a lényeg. Először kognitív módon tud lecsendesedni. A rossz gondolatok helyett naponta 5-6 óra zsolozsmát mond, szent szöveget imádkozik, ez lecsendesíti, háttérbe tolja a rossz gondolatokat. Ugyanígy az egyszerű munka. A szerzetesi közösségekben mindig nagyon fontos, hogy vagy a kertben, vagy a konyhában dolgoznak. És megszokják azt, hogy a munkavégzés közben imádkoznak. Vagy a Jézus-imát mondják, vagy úgy, hogy teljesen ott vannak például a diótörésben, érzékelik a haját, a szagát, az ütéseket, a hangokat, mindent. Jelenlétben végzik a munkájukat.

Please follow and like us: