blogbejegyzés

A 2020. február 13-i Mamik című adás

a Rádió Bézsen

Megnéztünk két jelentős dokumentumfilmet, a Rézangyalok és a Panoráma című műveket. (a bejegyzés végén te is megnézheted a filmeket) A téma összecseng azzal a gondolattal, amit múlt héten a levelesládában fogalmaztunk meg: hogyan gondolkodunk az esélyegyenlőségről? A mai vendég, Sívó Júlia, a filmek szerkesztő-vágója volt, aki a filmben szereplők megrázó történeteiről is mesélt. A műsort ITT hallgathatjátok meg.

És a mese, ami elhangzott a műsorban:

TEREBÉLYES HULLÁMOK 

A Meidzsi-korszak elején élt egy híres birkózó, akit O-naminak, Terebélyes Hullámoknak hívtak. O-nami mérhetetlenül erős volt, és ismerte a birkózás művészetét. Amikor zárt körben birkózott, még a tanítóját is megverte, de ahogy közönség elé lépett, olyan bátortalan lett, hogy még a saját tanítványai is földhöz vágták. O-nami úgy érezte, hogy egy zen mester segítségét kell kérnie. Hakuju, a vándortanító, egy közeli kis templomban szállt meg, ezért O-nami elment hozzá, hogy elmésélje neki bánatát. – Szóval, Terebélyes Hullámok a neved. Maradj itt a templomban éjszakára – tanácsolta neki a tanító. – Képzeld el azt, hogy hatalmas hullám vagy, nem pedig ijedős birkózó. Te vagy a terebélyes hullám, amely elsöpör és elnyel mindent, ami az útjába kerül. Cselekedj így, és akkor te leszel az ország legjobb birkózója! A tanító visszavonult. O-nami leült meditációba, és megpróbálta elképzelni magát, mint hullám. Kavarogtak a gondolatok a fejében. Majd fokozatosan érezni kezdte a hullámokat, amelyek az éjszaka folyamán egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Elsöpörték a virágokat a vázákban, még a szentély Buddháját is elöntötték. Hajnal előtt a templom már nem volt egyéb, csak egy határtalan tenger áradása és apadása. Reggel a tanító O-namit meditációban találta, bágyadt mosollyal az arcán. Megveregette a vállát.
– Most már semmi sem háborgathat téged – mondta a tanító. – Lám, te vagy a terebélyes hullám, mely elsöpör mindent az útjából. – O-nami aznap elindult egy birkózó-versenyen, amit megnyert. Többé nem akadt senki sem Japánban, aki legyőzte őt. 

Jin Mami: Eszembe jutott egy gyakorlatom. Ez egy érzékenyítő gyakorlat. Nagy döbbenetet szokott okozni olyanokban, akik el sem tudják képzelni, hogy az ő világukon kívül milyen helyzetek vannak még. A játékosok egy sorban állnak a startvonalnál, és mindegyikőjük húz egy sorsot. Van, aki gazdag családban él értelmiségi szülőkkel, van, aki lakótelepen, szakmunkás szülőkkel, egészen odáig, hogy van, aki a falu végén él, és nagyon szegény. A másik oldalon állok én, aki kérdéseket teszek fel. Például azt, hogy teljesülhet-e a kérésed, ha te karácsonyra laptopot szeretnél ? Ha igen, akkor előre léphetsz egyet. Vagy például az, hogy ha kosárlabdázni szeretnél átjárni a szomszéd faluba, akkor azt meg tudod-e tenni. És egy kedves hölgy ismerősöm az egyik kérdésnél először csak értetlenkedett, és azt mondta, hogy hiszen csak szándék kell, és akkor bármit meg lehet valósítani. Aztán, mikor felfedtük, ki milyen sorsot húzott, derült ki, milyen akadályokat kell az egyes játékosoknak legyőzniük.
Az előző műsorban már érintettük az esélyegyenlőség kérdését, és ebben a műsorban valóban azzal is foglalkozunk.

Sívó Júlia:

Ez egy ördögi kör. Azért csináljuk, hogy érzékenyítsünk, fontos témákkal igyekeztünk egész életünkben foglalkozni, és úgy bemutatni problémákat, hogy a nézők értsék a másik oldalt, a másik oldalon lévők gondolatait is, csak nagyon kevés ember látja a filmeket.