blogbejegyzés

A 2019. október 24-i Mamik című adás

Rádió Bézsen

Egy mese, egy téma, egy vendég és a két mami. Műsor a női energiákról, a szabadságról, a spiritualitásról. Humorral, mesékkel, anyai és nagymamai tapasztalatokkal.

Súlyos témát választottunk mára. Van valami, ami szomorúvá tesz, beszűkít. Életeket tehet tönkre és ölni is képes. Fiatalok, idősebbek, szegények és gazdagok is áldozataivá válhatnak. Riha Zsófi pszichológussal korunk egyre terjedő betegségéről, a depresszióról beszélgettek a Mamik.
A műsort ITT hallgathatod meg.

Amit még hallhatsz az adásban, az a mese:
Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá:
– Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összpontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.
– Ne almát akarj teremni! – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal.  – Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly.
A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
– Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangot, akkor megtalálod a boldogságodat is.
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
– A belső hangomat? – töprengett magában a tölgyfa.
– Nekem olyan is van?
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá.
Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán, ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára. És megszólalt a belső hangja:
Te tölgyfa vagy!  Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
-Tölgyfa vagyok. – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.

Jin Mami: Most finom meleg van, de egyre hidegebb, egyre sötétebb lesz, és egyre szomorúbbak is leszünk… persze, ez nem ilyen egyszerű, mert, ha így lenne, sokkal könnyebben ki tudnánk lábalni abból, ami a mai témánk. Ma a depresszióról beszélgetünk.

Riha Zsófi:
A depresszió gyűjtő fogalom. … Sokszor mondjuk, hogy depressziósak vagyunk, de meg kell különböztetnünk a fázisokat. … Ha csak a külvilágnak akarok üzenni a depresszióval, üzenjek másképp. Fogalmazzam meg másképp a problémámat.
Éhezik a test, éhezik a lélek ilyenkor.

Vegyük észre, ha a közelünkben lévőnek megváltozik a magatartásmintája.

Jó, ha magunkon észre tudjuk venni, hogy hát ezt eddig nem így csináltam. És nem mára lett ilyen, ez egy folyamat. De van, hogy már nem látjuk önmagunkat, pedig a külvilág szól, hogy baj van. De nem biztos, hogy meghalljuk. Mert egy belső burokban vagyunk. És se a hang, se a kép nem jut be.


blogbejegyzés

A 2019. október 17-i Mamik című adás

a Rádió Bézsen

Egy mese, egy téma, egy vendég és a két mami. Műsor a női energiákról, a szabadságról, a spiritualitásról. Humorral, mesékkel, anyai és nagymamai tapasztalatokkal.
Szabó Erika színművész volt a Mamik vendége, aki, amellett, hogy most van túl egy sikeres színházi bemutatón, új projektbe kezdett. Fejébe vette, hogy népszerűsíti a magyar költészetet, divatkollekciót kreál, egyelőre a 20. század legszebb verseinek felhasználásával. Kollekciójáról és sok minden másról is beszélgetett vele a két Mami.

A műsort ITT hallgathatod meg.

Amit még hallhatsz az adásban, az a mese:

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:
– Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra? – A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:
– Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.
– De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is. – mondta a szent. A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.Végül a szent elmagyarázta:
– Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot. Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is, vagy nagyon kicsi.
A szent folytatta: – Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:
– Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.


Jin Mami: Ez az én egyik kedvenc mesém. Mert a kommunikációról szól.

Szabó Erika

Elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen fontos szövegek voltak az életemben. És, amik a pólókra kerülnek, mindannyiunknak a bőrébe vannak égve. Ez egy kulturális kapocs, ami az itt élőket összeköti. … És azt gondoltam, jó lenne, ha ilyenformán találnánk meg, ami összeköt.

blogbejegyzés

A 2019. október 10-i Mamik című adás

a Rádió Bézsen

Mészáros Piroska Színésznő belekóstolt az üzleti világba, egy multinacionális cégnél dolgozott, és ebből a kitérőből társaival létrehozott egy darabot, amit sikerrel játszik. Az előadásról, és arról a ma már nem szokatlan jelenségről beszélgetnek vele a Mamik, hogy a művészek jelentős része ma Magyarországon már nem tud megélni a művészetéből. Természetes változás ez? Eddig burokban éltünk? Milyen folyamatok játszódnak le, és mennyire tud ezekhez alkalmazkodni egy mai magyar művész?

A műsort ITT hallgathatod meg.

És, amit a műsorban hallhatsz, a mese:

Bármelyik vándor szerzetes ott maradhatott egy zen templomban, feltéve, hogy sikerült legyőznie a helybélieket egy buddhista kérdésről folytatott vitában. Ha viszont őt győzték le, akkor tovább kellett mennie.
Két testvér lakott együtt egy templomban, Japán északi részén. Az idősebb szerzetes tanult ember volt, félszemű öccse viszont ostoba.
Egyszer egy vándorszerzetes érkezett hozzájuk, és a megfelelő módon vitára hívta őket a magasztos tanításról. Aznap az idősebb testvér fáradt volt a sok tanulástól, és szólt öccsének, vegye át a helyét.
– Menj, és kösd ki, hogy a vitának némán kell lefolynia – tanácsolta.
Így aztán a fiatal szerzetes és az idegen beléptek a szentélybe, és leültek. Nem sokkal később a vándor felállt, és bement az idősebb testvérhez.
– Remek fickó az öcséd, legyőzött engem.
– Meséld el a vitátokat – kérte a báty.
Nos – kezdte az utazó -, először fölemeltem az egyik ujjamat, a megvilágosodott Buddhára utalva. Ekkor ő két ujját tartotta fel, ezzel jelképezve Buddhát és tanítását. Én három ujjamat emeletem fel, Buddhát, a Tant és egyetértésben élő követőit szimbolizálva. Ekkor az öklét kezdte rázni felém, jelezve, hogy mindhárom egyetlen realizációból származik. Ezzel legyőzött, s így nincs jogom itt maradni.
A vándorszerzetes hamarosan távozott.
– Hol az a fickó? – rontott be bátyjához a fiatalabb testvér.
– Hallom győztél a vitában.
– Dehogy győztem, épp most akarom elpáholni.
– Mondd el nekem, miről vitáztatok – kérte a bátyja.
– Na, rögtön ahogy meglátott, megsértett engem, mivel fölemelte egyik ujját, arra célozva, hogy csak egy szemem van. Mivel idegen volt, gondoltam, udvarias leszek vele, s két ujjamat fölemelve gratuláltam hozzá, hogy neki viszont kettő van. Akkor ez a faragatlan tuskó három ujját emelte fel, mutatva, hogy kettőnknek csupán három szemünk van. Erre feldühödtem és meg akartam ütni, mire kiszaladt. Így ért véget a vitánk.

Jin Mami: Én nagyon sokat foglalkozom kommunikációs elakadásokkal. Sokan jönnek hozzám, hogy nem mernek megszólalni, félreértik őket.
Jang Mami: Baromi nehéz megszólalni.
Jin Mami: Közben meg nagyon egyszerű a megoldás. Őszintének kell lenni. Őszinte mondatokat kell mondani.
Jang Mami: Az meg még nehezebb. Hogy őszintén legyél benne egy helyzetben.
Jin Mami: Sokat beszéltünk már a műsorban, hogy őszintének kellene lenni magunkhoz.
Jang Mami: De hát észre sem veszed, hogy először csak picit hazudsz magadnak, az átcsusszan, az jó, akkor még kicsit próbálkozol, és egy idő után már teljesen elveszted a fonalat, hogy mikor kezdtél el hazudozni magadnak.

Mészáros Piroska:

Nekem nagyon sokat adott a callcenter a színészi munkámhoz és a látásmódomhoz. Kerestem a kreativitást a callcenterben. És ott, egy nem annyira kreatív helyen is ki lehet aknázni, ami ilyen szempontból benne van.

blogbejegyzés

A 2019. október 3-i Mamik című műsor

a Rádió Bézsen

Egy mese, egy téma, egy vendég és a két mami. Mi, Jin Mami és Jang Mami.
Műsor a női energiákról, a szabadságról, a spiritualitásról. Humorral, mesékkel, anyai és nagymamai tapasztalatokkal.
Sorsunk, életünk elválaszthatatlan a családtagjaink életétől, sorsától. A családtagok együttese, a család is rendelkezik egy lélekkel, amelynek megvan a működési mechanizmusa. Néhány napja, szeptember 19-én hunyt el Bert Hellinger, aki a 80-as években kezdte el a családállítás kidolgozását. Módszerének lényegéről, a családállítás működéséről beszélgettek a Mamik Ungvári Csaba krízis és mentál tanácsadóval.
A műsort ITT hallgathatod meg.
(Jang Mami ebben a műsorban debütált, mint technikus, így némi zavar támadt az első pár percben. Azt átugorva azonban rengeteg információt kaphatsz a családállításról. )

És, amit a műsorban hallhatsz:

Mese a dühös kismajomról

Valahol délen, amikor épp felkelt a Nap, egy kismajom felmászott egy nagy pálmafára. Letépett egy hatalmas kókuszdiót, meglengette a kezében, és teli torokból üvölteni kezdett. Meghallotta ezt egy teve. Odament, felnézett a kismajomra, és megkérdezte tőle:
– Mi van ma veled?
– Várom a nagy elefántot. Ha ideér, úgy fejbe vágom a kókuszdióval, hogy betörik a feje, és nem fog többé se látni, se hallani.
A teve gondolkodni kezdett: – Mit akar ez?
Délben arra járt egy oroszlán. Ledőlt a fatövében, hogy szunyókáljon egy kicsit. De nem tudott elaludni, mert meghallotta a kismajom ordítását. Meg is kérdezte tőle:
– Mi van ma veled?
– Várom a nagy elefántot. Ha ideér, úgy fejbe vágom a kókuszdióval, hogy betörik a feje, és nem fog többé se látni, se hallani.
Az oroszlán gondolkodni kezdett: – Mit akar ez?
Délután egy orrszarvú járt arra, és ő is meghallotta az üvöltöző majmot. Nagyon csodálkozott az üvöltözésén, ezért megkérdezte:
– Mi van ma veled?
– Várom a nagy elefántot. Ha ideér, úgy fejbe vágom a kókuszdióval, hogy betörik a feje, és nem fog többé se látni, se hallani.
Az orrszarvú gondolkodni kezdett: – Mit akar ez?
Este végre megérkezett a nagy elefánt. Nekidörgölőzött a pálmafának, ormányával leszakított néhány levelet, és megette. A kismajom a fa tetején ült, és összehúzta magát. Egy hang sem jött ki a torkán. Egyszer csak a nagy elefánt felnézett, meglátta őt, ahogy ott kuporog, és megkérdezte tőle:
– MI van ma veled?
– Semmi. Kiabáltam ma ezt-azt, de csak nem veszed komolyan, nagy elefánt, ugye?
Az elefánt gondolkodni kezdett. – Mit akar ez?
Majd összetrombitálta a csordáját, és továbbment.
A kismajom sokáig üldögélt még ott a csendben. Aztán fogta a kókuszdiót, lemászott a fáról, és úgy odavágta egy kőhöz, hogy rögtön szétreccsent. Ezután megitta a kókusztejet, és jól belamározta az egészet.  (Bert Hellinger elbeszélése alapján)

Ungvári Csaba:

Ez egy oldó technika. A pszichológia azt az elméletet vallja, hogy minden problémánk a gyerekkorból ered. Gyerekkori traumák, benyomások hatását éljük meg felnőtt korunkban ha ezeket nem dolgozzuk fel. (…) Hellingerék arra jöttek rá, hogy transzgenerációsan, különböző felmenőinktől a traumákat átvesszük. A traumák öröklődnek generációról generációra. A családállításon ezeknek a traumáknak keressük meg a gyökerét. Ha a traumát leválasztjuk az egyénről, az egyén elkezdi a saját életét élni.