blogbejegyzés

A 2020. március 19-i Mamik című adás

a Rádió Bézsen

A Mamik műsora ezúttal felvételről jelentkezett. (A műsort ITT hallgathatjátok meg.)
A beköszönő:
Ma március 17-e van, egy lefertőtlenített, teljesen üres épületben vagyunk, és három adást veszünk fel egymás után, melyeket március 19-én, 26-án és április 2-án hallgathattok majd. Ahogy befejeztük a felvételeket, visszatérünk a biztonságot nyújtó otthonunkba, ahol kivárjuk ennek a különös időszaknak a végét. Most, a felvétel pillanatában Magyarországon 50 koronavírussal fertőzött betegről szólnak a hírek, a gyerekek otthon tanulnak, minket, felnőtteket arra kérnek, minél kevesebbet menjünk közösségbe, az élelmiszerboltokon és a gyógyszertárakon, (dohányboltok, drogériák) kívül az üzletek délután 3-kor zárnak. Mire hallgattok minket, elképzelhető, hogy biztonságunk érdekében újabb intézkedéseket vezetnek be majd. A társadalomban új folyamatok indulnak, sok szép és szívmelengető folyamat is, összekapaszkodás pl. a közösségi oldalakon, vagy a pedagógusok között.

A Mamik felvételeire most nem hívtunk vendégeket. Szeretnénk segíteni nektek, hogy ezekben a percekben, amikor kénytelenek vagyunk kicsit lecsendesedni, segítsünk benneteket befelé figyelni. Azokból a napi sütikből hoztunk néhány morzsát, amelyeket minden reggel fél hétkor osztunk meg a TaoMamik Facebook oldalán, hogy most kicsit részletesebben megrágcsáljuk őket. Természetesen ezúttal is keresett Zita Mami meséket nektek, minden felvételhez egyet. Hallgassátok a mait szeretettel!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett. Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz. Az apai jó tanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen. Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hívatja őket az apjuk.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
– Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
– Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
– Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
– Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre.
Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a fiainak:
– Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
– Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

A Napi sütikkel foglalkoztunk ebben és a következő műsorokban is. Itt most egy Jang Mami sütit és egy Jin Mami sütit olvashattok az adásból.

Jang Mami: Rágod a szád rendesen.
Jin Mami: Főleg azért, mert többször előkerül ez a gondolat. Hogy amit gondolunk a világról, azt rávetítjük a másikra.
Jang Mami: De hát csak a saját szemünkön át láthatjuk a világot.
Fogalmam nincs arról, te hogy látod a világot.
(…)
Jang Mami: Ha a felém irányuló érzelem nekem kellemetlen, egyfelől az van a fejemben, hogy ezt ő megteheti, másfelől azt az érzelmet én már kipróbáltam, és tudom, hogy az kellemetlen, rossz érzés nekem. Szóval, olyan dolgot vetítek a másikra, amit már megéltem, hogy az rossz.
Jin Mami: Az elfogadhatatlan szó azt jelenti, hogy számunkra elfogadhatatlan.
Jang Mami: Minden elfogadhatatlan, ami fájdalmat okoz.

Jin Mami: Van a Fösvénynek egy monológja, aminek az a vége, hogy “Nevettek? Önmagatokon nevettek.”
Jang Mami: Nincs más kiinduló pontod, csak te magad.
Jin Mami: Mi hányszor tapasztaljuk meg, hogy tanítunk, és magunknak tanítunk?
Jang Mami: A sütik is így jönnek létre.
Jin Mami: Igen, magunknak mondjuk őket. És, mivel sokat chatelünk, egyszerre jutunk valami felismerésre.

A gombok segítségével megoszthatod barátaiddal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük