blogbejegyzés

A 2020. február 27-i Mamik című adás

a Rádió Bézsen

Bokor-Bacsák Györgyi szomatopedagógus, logopédus volt a Mamik vendége, aki kollégáival az Egysimaegyfordított Egyesületben érzékenyítő programokat szervez ép (sima) gyermekeknek, és sérült (fordított) gyermeket, vagy felnőttet nevelő, ellátó szülők számára indított csoportos foglalkozásokat. A Mamik esélyegyenlőségi sorozatában ezúttal a gondoskodó hozzátartozókkal is foglalkoztunk, akiknek ritkán van alkalmuk megosztani nehézségeiket sorstársaikkal. A műsort ITT hallgathatod meg.

A műsorban elhangzott mesét pedig itt olvashatjátok:
Gerstmayer Beáta: Az állatok üzenete
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember. Olyan szegény volt, hogy nem volt egyebe, csak egy gebe lova és 7 gyermeke. A legkisebb fiú reggeltől estig a lovacskával játszott, etette, itatta, más gyerekekkel nem is értett nagyon szót.
Egy napon, mikor hajnalban az istállóba ment, a ló váratlanul nevén szólította. A kisfiú nagyon meglepődött ezen a csodán, édesapjáért szeretett volna kiáltani, de a csodálkozástól egy hang sem jött ki a torkán. A ló pedig beszélni kezdett hozzá:
– Ne ijedj meg tőlem, kisfiú, hiszen nem csoda történt. Mi most a szeretet nyelvén beszélünk!
Szeretném bemutatni neked néhány barátomat, akik a segítségedet kérik.
Erre a beszédre a kisfiú csodálkozása még nagyobb lett, de a kíváncsiság hajtotta és bízott öreg lovában. Felpattant a ló hátára és elindultak a falu határában.
Nemsokára elértek a folyó partjához. A nádas mellett várták már őket a lovacska barátai: a földikutya, a méhecske, a kerecsensólyom és a dunai galóca, aki a vízből dugta ki fejecskéjét. Az állatok vidáman üdvözölték a lovat és a kisfiút, aki kíváncsian szállt le a ló hátáról és az állatok közé ült a fűbe.
– Ők az én barátaim – kezdte a ló – Hamarosan messzi útra kelnek, de még előtte valami nagyon fontos üzenetet szeretnének neked átadni.
Először a dunai galóca, a folyó szépséges hala szólalt meg:
– Régóta élek családommal ebben a folyóban, most azonban új otthont keresünk. Az emberek a vizeinket beszennyezik sok palackkal és zacskókkal. Nem jutunk tiszta vízhez. Kérlek kisfiú, mondd meg az embereknek, hogy tartsák tisztán a folyókat, hogy sok halacska ficánkolhasson benne!
A hal után a földikutya szólalt meg:
– Az én otthonom a föld, a rét. Nem találok helyet már magamnak, mert mindenhol betonházak állják utamat. Kérlek téged, mondd meg az embereknek, hogy ne vegyék el tőlünk a réteket, földeket!
A kerecsensólyom ekképpen folytatta:
– Az én otthonom az fás legelő, ez adja a táplálékomat is. Most már viszont annyira éhezem, hogy messzi tájakat kell keresnem, ahol még van legelő és étel is számomra. Pedig hajdanán az emberek tiszteltek engem. Kérlek, mondd meg nekik, hogy ne vágják ki a fákat, ne vegyék el a táplálékom!
A méhecske zümmögését is értette a kisfiú:
– Én szorgos méhecske vagyok, én készítem az embereknek a mézet, és közben vidáman szállok virágról virágra. Mára azonban nem merek lepihenni a virágokon, mert az emberek befújták őket gyomirtószerekkel. Nem találom a rokonaimat és a barátaimat sem. Éppen ezért én is elhagyom az otthonom, hátha máshol szerencsével járok. Mondd meg kisfiú az embereknek, hogy ne permetezzék ezekkel a szerekkel a növényeket!
A kisfiú szemébe könny szökött. 
– Én csak egy szegény kisfiú vagyok, hogyan is hallgatnának rám az emberek?
Barátja, a ló így válaszolt:
– Azok a gyerekek, akik értenek a szeretet nyelvén, csodákra képesek. Nem kell más, csak hit, akaraterő és szeretet.
A kisfiú ígéretet tett az állatoknak, és azóta is ezt az üzenetet adja tovább az embereknek.
Talán már te is hallottál róla…

Jin Mami: Amikor elkezdtem a Színművészetin tanítani, mint beszédtanár, az volt a ismertető jelem, hogy a beszédet mozgással együtt tanítottam. És a mai vendégünkről is hasonlót képzelek. Két olyan szakmája van, amit sokan külön űznek, de egybe fonva egészen különleges dolgot alkot. Logopédus és szomatopedagógus.
Jang Mami: Na, jó, de öööö ez mi?
Bokor-Bacsák Györgyi: A gyógypedagógiának számos ága van, ez a mozgáskorlátozott emberek élethosszig tartó segítése pedagógiai és terápiás módszerekkel.

Bokor-Bacsák Györgyi:

Az integráció az, hogy kinyitjuk az iskola ajtaját, és, aki be tud jönni, az bejöhet. Viszont nagyon kevés segítséget kap. Itt azon múlik a csatlakozása, hogy a fogyatékkal élő mennyi energiát tesz abba, hogy csatlakozni tudjon. Az inklúzió ennél több. Az inklúzióért mindannyian felelősek vagyunk. Simák és fordítottak egyaránt.
Az a célunk, hogy ne válassza el a gyerekeket az, hogy képesség vagy futási sebesség közötti különbség van közöttük. Az emberségük, a gyerekségük kösse össze őket. Nem részvét kell, hanem részvétel.



A gombok segítségével megoszthatod barátaiddal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük