blogbejegyzés

A 2019. október 24-i Mamik című adás

Rádió Bézsen

Egy mese, egy téma, egy vendég és a két mami. Műsor a női energiákról, a szabadságról, a spiritualitásról. Humorral, mesékkel, anyai és nagymamai tapasztalatokkal.

Súlyos témát választottunk mára. Van valami, ami szomorúvá tesz, beszűkít. Életeket tehet tönkre és ölni is képes. Fiatalok, idősebbek, szegények és gazdagok is áldozataivá válhatnak. Riha Zsófi pszichológussal korunk egyre terjedő betegségéről, a depresszióról beszélgettek a Mamik.
A műsort ITT hallgathatod meg.

Amit még hallhatsz az adásban, az a mese:
Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá:
– Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összpontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.
– Ne almát akarj teremni! – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal.  – Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly.
A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
– Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangot, akkor megtalálod a boldogságodat is.
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
– A belső hangomat? – töprengett magában a tölgyfa.
– Nekem olyan is van?
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá.
Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán, ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára. És megszólalt a belső hangja:
Te tölgyfa vagy!  Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
-Tölgyfa vagyok. – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.

Jin Mami: Most finom meleg van, de egyre hidegebb, egyre sötétebb lesz, és egyre szomorúbbak is leszünk… persze, ez nem ilyen egyszerű, mert, ha így lenne, sokkal könnyebben ki tudnánk lábalni abból, ami a mai témánk. Ma a depresszióról beszélgetünk.

Riha Zsófi:
A depresszió gyűjtő fogalom. … Sokszor mondjuk, hogy depressziósak vagyunk, de meg kell különböztetnünk a fázisokat. … Ha csak a külvilágnak akarok üzenni a depresszióval, üzenjek másképp. Fogalmazzam meg másképp a problémámat.
Éhezik a test, éhezik a lélek ilyenkor.

Vegyük észre, ha a közelünkben lévőnek megváltozik a magatartásmintája.

Jó, ha magunkon észre tudjuk venni, hogy hát ezt eddig nem így csináltam. És nem mára lett ilyen, ez egy folyamat. De van, hogy már nem látjuk önmagunkat, pedig a külvilág szól, hogy baj van. De nem biztos, hogy meghalljuk. Mert egy belső burokban vagyunk. És se a hang, se a kép nem jut be.


Please follow and like us:
A gombok segítségével megoszthatod barátaiddal